Természet

Ohhn. Ohhn
Ohhn ohhh


Lent a téren éppen, a réttel szemben állok,
amerről fúj a szél, onnan fordulnak a virágok.
Kitépheti tövestűl, Becsapódhat egy fába,
akkora szél elébe állnak, de a lombok is így járnak.

Tudni illik úgy történt, miközben egy fa,
beáált az erdő elé, és mind eltakarta.
Hogy mért nem láttam semmit, az mind miatta volt,
és mikor rákérdeztem, ki lenyelt egy karót.

Gyorsan odébb álltam, hogy mostmár ne is lássam,
az jutott eszembe, kikéne hogy ássam.
De inkább elfordultam, árnyékát se lássam,
mert nagy feladat lenne, be kellett hogy lássam.

Gondoltam, szép is a természet, és a kitárult világ,
de közbe szólt valami, meglátok egy hibát.
Akárhogy is nézem, hiányos a táj,
mert ebből a szemszögből, belelóg egy ág.

Gondoltam még eggyet, tán csak lekéne vágjam,
de ezt az ötletet, még kikellett találjam.
Teltek a sürű percek, már majdnem neki álltam,
amire egy parkőr, megfogja a vállam.

Szándékomat látva, nyomban elém tárja,
mennyi is e büntett, paragrafus száma.
Fejemet lehajtva, ítéletre várva,
és persze nem csak én, a rács is be lett zárva.

A nyugalom megrémült, mikor a nappal elsötétül,
és a beszivárgó fényböl, a hold előbújni készül.
És várhatom a reggelt, a magányom mellém ült.,
már ritkulnak a percek, míg a szürke ég bekékül.

Szerencsétlenség, vagy hiba van a sorsban,
úgy teltek az évek, hogymár szinte gyorsan.
Résen kukucskáva, minden tervem megdőlt,
már nem a fátol, rácstol sem látok erdőt !


Ohhn ohhh


Ohhhhh oh oh oh oh