Feleségem

Emlékszem arra az estére még, egy kocsma fénye körülöttünk élt, a játék gépnél rám nevettél csendben, és akkor elvesztem örökre benned.

Tizenhat év elszállt már velünk, de minden percben együtt lélegzünk, mert te lettél az álmom, a békém, a legszebb csoda egész életemén.

Refrén
Linda, kincsem, te vagy a szívem, nélküled üres lenne minden. Pamela, Fanni, Karcsika mosolya, a szerelmünk legszebb dallama.

Sajnálom, hogy újra hibáztam, de minden könnyed bennem fáj nagyon. Bocsáss meg kérlek még egyszer nekem, mert nélküled nincs otthon az életem.

2. versszak
Hiányzik minden közös pillanat, az ölelésed, a halk szavaid, mikor este hozzád bújtam csendben, és elhittem, hogy semmi nem ér véget.

Te adtad nekem a családot, a reményt, a hitet, a világot, és bármit hoz még nekünk az élet, örökké szeretni foglak téged.

Refrén
Linda, kincsem, te vagy a szívem, nélküled üres lenne minden. Pamela, Fanni, Karcsika mosolya, a szerelmünk legszebb dallama.

Sajnálom, hogy újra hibáztam, de minden könnyed bennem fáj nagyon. Bocsáss meg kérlek még egyszer nekem, mert nélküled nincs otthon az életem.

Lezárás
Ha újra kezdhetném veled mindent, megfognám örökre a két kezed, mert te vagy a legnagyobb ajándék, amit valaha adott nekem az ég.