FÁJDALOM

Éjjel kettő, még mindig online vagyok,
a képeidet nézem, közben széthullok.
A szobában csend van, bennem vihar ég,
minden dal rólad szól, minden út hozzád rég.

Azt mondtad, elmúlt, de én még ott ragadtam,
abban az ölelésben, amit utoljára kaptam.
Másnak mutatom, hogy jól vagyok talán,
de belül minden perc ugyanúgy fáj tovább.

[Refrén]
Mert nem tudlak elengedni, hiába próbálom,
a neved még mindig itt dobog a számon.
Szétszakít a hiányod minden éjszakán,
vissza akarlak kapni, bármit megadnék már.

Csalódás lett a végén minden közös álom,
de nélküled magamat sem igazán találom.
Mondd, hogy egyszer még újra hazatalálsz,
mert nélküled a szívem csak egy üres ház.

[Verze 2]
Az utcák ugyanazok, de más lett a város,
mióta nem fogod a kezem, minden túl sivár most.
A barátok mondják: “engedd el végre”,
de hogyan felejtsek, ha te vagy minden emlékben?

Túl sok kimondatlan szó maradt bennünk,
egy félbetört történet lett minden percünk.
És lehet, hogy neked már nem jelent semmit,
de én még mindig benned keresem a holnapjaim.

[Bridge]
Ha hallod még ezt a dalt valahol a fényben,
tudd, hogy ugyanúgy vártalak minden egyes éjjel.
Lehet, hogy késő már, lehet, hogy vége,
de a szívem még mindig visszahúz hozzád örökre…

[Utolsó refrén]
Mert nem tudlak elengedni, hiába tör össze,
minden könnycsepp rólad hullik vissza a földre.
Fájdalom maradtál minden dobbanásban,
és én még mindig téged várlak minden álomban.