A csikós pólós

kétezer-ötben, a Petőfi híd lábánál,A pálmafák alatt a Rioban állt a bál.Izzadt a tömeg, szólt a house, lüktetett a nyár,De nekem megakadt a szemem egy furcsa srácon már.Nem a legújabb divat volt, nem egy Armani zakó,Kiszúrtam a tömegből: ott táncolt egy csíkos póló!Úgy mozgott, mint George Michael, a ritmust nagyon kapta,A szívemet azon a ponton örökre elrabolta. Ötven éves lettél, és a fele az enyém!Te vagy a legmakacsabb, de a legnagyobb remény.Bár sokat vitázunk, és a fejemet eldobom,Te vagy a legédesebb, legdrágább bolondom! Nagy a szíved, ez tény, de a fejed, mint a kő,Ha makacs vagy, hát nem hat rád semmilyen érv vagy erő.De el kell, hogy mondjam, mert a büszkeségem nagy:Az élet minden terén egy igazi ezermester vagy!Bármit megszerelsz, ha elromlik a házban,Aranykezed van – mondom ezt a legnagyobb lázban.A viták után a békülés mindig jöhet újra,Nincs olyan vihar, ami minket szétfújna. És ha megkérdezik, mi a 21 évünk igazi, nagy titka?Nem a Rio koktéljai, bár az se volt ritka!A legnagyobb művünk, amiért megérte a harc:Két zseniális fiú: Olivér és Ervin, a két vagány arc!(Refrén - Ismétlés, fokozódó bulihangulat)Ötven éves lettél, és a fele az enyém!Te vagy a legmakacsabb, de a legnagyobb remény.Bár sokat vitázunk, és a fejemet eldobom,Te vagy a legédesebb, legdrágább bolondom!Úgyhogy boldog ötvenediket, te csíkos pólós csoda,A Rioból indultunk, és nem cserélném el soha!Maradj ilyen vicces, makacs, és szeress még száz évig.