Sunce

Szunce a kertben mindent előkészít,
bogrács alatt a tűz lassan felhevít.
Üres még a tér, de jön már a nép,
ő tartja össze az egész estét.


Szunce keveri a bogrács vacsorát,
mintha festené az est színeit tovább.
A hús rotyog, mint mély dob hangja,
és minden illat a nyugalmat hozza.

Ő várja a haverokat, jönnek sorban,
mint folyó, mely fut a tenger partban.
Nem siet senki, mindenki megáll,
és lassan összeér a társaság már.

A füst száll fel, mint gondolat-köd,
a marihuána benne lágyan örvénylő köd.
Mint puha takaró, betakarja a teret,
és elcsendesíti a feszülő tereket.


Óóó Szunce, udvar fénye,
veled szebb lesz minden élmény képe.
Óóó Szunce, nagy szív, nagy láng,
veled kerek az egész világ.

Pókerben nála áll meg a lap,
mintha a sors is hozzá tapad.
A nap végén csendben leül,
és minden gond is szépen elül.


Kódot ír, mint aki világot rak,
minden sorból új rendszer fakad.
Ha hiba jön, nem hagyja úgy,
kijavítja, és minden újra működik.

DJ volt, és ismeri a ritmust,
ahol a zene összerak minden titkot.
Most is benne él ez a hang,
mint szívverés, mi sosem szakad.

Kvantumról beszél, furcsa világról,
ahol minden részecske egymáshoz szól.
Mint láthatatlan háló az ég alatt,
minden pillanat mindent összekap.


A füst lassan terül szét a körben,
mint köd, mely megül a földön.
Nem rohan senki, mindenki ül,
és a világ is lassan elcsitul.

Mint víz felszínén lebegő fény,
úgy simul el minden nehéz tény.
Szunce csak néz, és mosolyog rá,
mert tudja jól, hogy minden rendben már.


Óóó Szunce, udvar fénye,
veled szebb lesz minden élmény képe.
Óóó Szunce, nagy szív, nagy láng,
veled kerek az egész világ.

Mert ahol Szunce várja a bandát,
ott az élet mindig újra talált.