Harmad oltár

[Intro]
Zárva az ajtó. Csak te vagy és én.
Nincs többé külvilág, csak ez a mindent felemésztő éhség.
Ma éjjel levetjük az embert... és csak az állat marad, teljesen meztelenül.
[Verze 1]
Rád vetem magam, az ajkadat harapom,
A nyelvemet mélyen a torkodba nyomom.
Érzem a kezed, ahogy a lábad közé téved,
Istenem, már teljesen eláztál tőlem, érezlek téged!
Ujjaim lassan, mélyen beléd hatolnak,
Hallom a ritmust, ahogy nedveid cuppognak.
Suttogom: „Imádlak így… teljesen nyitva…”
Látom a testeden, ahogy beleremegsz a hangomba.
Lerángatom rólad az utolsót is, a melleidet szívom,
Mintha belőled élnék, minden lélegzeted iszom.
Térdre kényszerítlek, a torkodba veszed…
Fulladsz, de látom a szemedben: még mélyebben akarod!
[Refrén]
Szétbaszlak egész éjjel, könyörtelenül,
Szenvedélyesen, vadul, végtelenül!
Mert te vagy az én pónim, én pedig az urad,
Puncid, segged, szád – ma éjjel minden az enyém marad!
Nyögj nekem, sikíts nekem… hadd érezzem a bőrödön,
Ahogy végleg elveszel bennem, ezen a kéjes börtönön!
[Verze 2]
Az ágyra fektetlek, szétfeszítem a lábad,
Egyetlen lökéssel töltöm ki minden vágyadat.
Üvöltöd, hogy tökéletes, miközben a hátamba vájsz,
A körmeid nyomán tudom, hogy csak erre vársz.
A csiklódat keményen, lüktetve dörzsölöm,
Vörös lesz a bőröd, ez az én gyönyöröm!
Megfordítalak, az égnek emelem a segged,
Hátulról verem beléd, amit a tested enged!
A golyóim csattannak, a nevet sikoltod,
Minden lökésnél a gátlásaidat elszórod.
Csúsztatom az ujjam a seggembe is mélyre,
Szétbaszom mindkét lyukadat, felviszlek az égbe!
[Bridge]
Lovagolsz rajtam, látom, elment az eszed,
Érzem, ahogy a puncid vadul szorítja a testem.
Rekedten kérdem: Mondd ki, kinek a pónija vagy?
Sírva vallod be, hogy csak az enyém maradsz!
Megkötözlek, kiszolgáltatva fekszel az ágyon,
Vörösre csapom a feneked, ez az én vágyam.
Elélvezel alattam… mindenhol ott vagyok,
Benned és rajtad, amíg a hajnal ránk nem ragyog!
[Refrén]
Szétbaszlak egész éjjel, könyörtelenül,
Szenvedélyesen, vadul, végtelenül!
Mert imádlak! Mert senki más nem lehet ennyire az enyém!
Puncid, segged, szád – ma éjjel minden az enyém marad!
[Outro]
Hajnal van. Az ágy romokban hever körülöttünk.
A lepedőnk átázott, összefolyt mindenünk.
Nézd a tested… tiszta harapás, tiszta karmolás.
Ez az én bélyegem rajtad, nem marad más.
Holnap újra meghalunk egymásért.