Szenvedő

[Intro]
(Férfi): Zárva az ajtó. Csak te vagy és én.
(Nő): Ma éjjel nincs külvilág, csak ez a falánk, néma éhség.
(Együtt): Nincs úrihölgy, nincs úriember… csak az állati ösztön, teljesen meztelenül.
[Verze 1 – Férfi]
Rád vetem magam, az ajkadat harapom, a nyelvem mélyen a torkodba nyomom.
Kezem a lábad közé csúsztatom – bassza meg, már teljesen eláztál miattam.
Ujjaim lassan beléd hatolnak, hallom a nedved cuppogását, ahogy tágulsz nekem.
„Imádlak így… teljesen nyitva, gátlások nélkül” – suttogom, és érzem, ahogy remegsz.
[Verze 1 – Nő]
Tépd le rólam az utolsó rongyot is, ne várj, a bőröm már éget!
Mellbimbómat szívd, harapdáld, hadd érezzem, hogy a prédád vagyok.
Térdre hullok előtted, a farkadat mélyen a torkomba veszem,
Fulladok, a könnyem is folyik, de csak még több kell belőled, még mélyebben!
[Refrén – Együtt]
Szétbaszlak egész éjjel / Szétbaszol egész éjjel,
Szenvedélyesen, durván, könyörtelenül!
Mert imádlak, te kis pónim / Mert imádlak, te állat,
Senki más nem birtokolhat így, csak te.
Puncid, segged, szád – minden az enyém / Mindenem a tiéd ma éjjel.
Nyögj nekem, sikíts nekem… hadd érezzem, ahogy elveszünk egymásban!
[Verze 2 – Férfi]
Az ágyra löklek, szétfeszítem a combod, és egyetlen lökéssel kitöltelek.
„Istenem, milyen szűk vagy még mindig!” – mordulok fel, és érzem a körmeidet a hátamban.
Csiklandozom a határaidat, a csiklód keményen dörzsölöm, a bőröd vöröslik a markolásomtól.
[Verze 2 – Nő]
Fordíts meg, emeld a seggem magasra, baszál hátulról, vadul és mélyen!
Érezni akarom a golyóid csapódását, minden lökésnél a nevedet üvöltöm.
Csúsztasd az ujjad a seggembe is, ne kímélj, tágíts ki teljesen,
„Igen… baszd szét mindkettőt! A tiéd vagyok, roncsolj szét a kéjjel!”
[Bridge]
(Nő): Lovagolok rajtad, mintha elment volna az eszem, a nedvem az öledbe folyik.
A melleim vadul ringanak, a kezed a torkomra simul – szoríts még, fojts meg a vágytól!
(Férfi): Mondd ki… kinek a pónija vagy ma éjjel, édesem?
(Nő): A tiéd… csak a tiéd! A szerelmed csillámló pónija vagyok… baszd szét a puncimat!
(Férfi): Kötözöm a kezed, kiszolgáltatva fekszel, váltogatom a lyukaidat, újra és újra.
Csapom a fenekedet, vörös kéznyomok égnek rajtad, te pedig csak többet kérsz.
[Refrén – Együtt]
Szétbaszlak egész éjjel / Szétbaszol egész éjjel,
Szenvedélyesen, durván, könyörtelenül!
Mert imádlak, te kis pónim / Mert imádlak, te állat,
Puncid, segged, szád – minden az enyém / Mindenem a tiéd ma éjjel.
[Outro]
(Férfi): Hajnalodik. Az ágy romokban, a lepedő átázott a testnedveinktől.
(Nő): Tele vagyok harapással, karmolással… fáj minden porcikám, de boldog vagyok.
(Együtt): Nincs több szó. Csak a zihálásunk a csendben. Teljesen egymásba vesztünk.