Mindegy

Három évig csendben néztelek,
minden szó bennem rekedt, nem mertem.
Ott voltál mindig, mégis távol,
én meg csak vártam egy jobb alkalomra.
Nevettél, és én elhittem,
hogy talán egyszer majd lesz “mi ketten”.
De az idő ment, én meg féltem,
hogy kimondom és mindent elvesztek.
[Pre-Refrén]
És most már tudod, mit érzek,
de te csak nézel… és nem kérsz engem.

[Refrén]
Csak egyszer ölelhettél volna át,
csak egyszer mondhattad volna, hogy vársz.
Egy csók reggelig, egy őrült út,
ahol ketten vagyunk és megszűnik a múlt.
De neked én csak egy barát,
nekem meg te voltál a világ.
Elengedtelek, de itt maradtál bennem,
és ez a hiány most szétszed engem.

[Verze 2]
Emlékszem, ahogy néztél rám,
mintha lenne köztünk valami talán.
Kocsikázni reggelig, csak mi ketten,
fejben már ezerszer végigéltem.
A hangod, az illatod, a közelséged,
minden apróság belém égett.
És most hogy nincs, csak az űr maradt,
meg pár kimondatlan mondat.
[Pre-Refrén]
Mondtad, hogy “csak barát”, és én elmentem,
de a szívem ott hagytam nálad csendben.

[Refrén]
Csak egyszer ölelhettél volna át,
csak egyszer mondhattad volna, hogy vársz.
Egy csók reggelig, egy őrült út,
ahol ketten vagyunk és megszűnik a múlt.
De neked én csak egy barát,
nekem meg te voltál a világ.
Elengedtelek, de itt maradtál bennem,
és ez a hiány most szétszed engem.

[Bridge]
Lehet jobb így, lehet mennem kell,
de miért fáj ennyire, hogy nem jöttél el?
Ha újra kezdhetném, nem várnék en