Akárhányszor visszazalálunk

Sárga pólóban futottál előlem,
Veszekedtünk, de nem engedtél el teljesen.
Nevettél közben, mintha játék lenne még,
Pedig bennünk tombolt már az egész ég.
A faliújság még őrzi a nyomokat,
Te törted szét, én a tükröt darabokra.
Csöves, így hívtál minden vita után,
És valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz talán.
[Pre-Chorus]
Eltűnünk, majd újra megérkezünk,
És minden alkalommal mélyebbre esünk.
[Refrén]
Akárhányszor újra látlak téged,
Ugyanúgy égek, ugyanúgy félek.
Ez nem múlik, nem halkul el,
Ez a szerelem mindent felperzsel.
Szünetek közt élünk, mégis együtt,
Szétszakadunk, majd mindent újra kezdünk.
Mérhetetlen, amit érzek benned,
Boldog szülinapot, csöves… te vagy minden ami kell.
[Vers 2]
Munkahely zajában tört szét a csend,
Kiabáltunk, aztán megöleltél csendesen.
Nem tudjuk jól csinálni soha,
De nélküled minden üres valahogyan.
Eltűntél már ezerszer talán,
De mindig visszahúz valami hozzám.
Minél több a távol, annál erősebb,
Ez az érzés bennem megállíthatatlan lett.
[Pre-Chorus]
Menekülünk, de ugyanoda érünk,
Egymás nélkül mégsem élünk.
[Refrén]
Akárhányszor újra látlak téged,
Ugyanúgy égek, ugyanúgy félek.
Ez nem múlik, nem halkul el,
Ez a szerelem mindent felperzsel.
Szünetek közt élünk, mégis együtt,
Szétszakadunk, majd mindent újra kezdünk.
Mérhetetlen, amit érzek benned,
Boldog szülinapot, csöves… te vagy minden ami kell.
[Bridge]
Nem vagyunk tökéletesek, tudom jól,
De amit érzek, az mindent felülír valahol.
Ha ezer darabra törünk is szét,
Mindig visszatalálok hozzád még.
[Utolsó refrén]
Akárhányszor elveszítelek téged,
Még erősebben találok vissza hozzád én meg.
Ez nem játék, ez nem csak vágy,
Ez egy vihar, ami bennünk továbbáll.
Szünetek, harcok, könnyek között,
Te vagy az egyetlen, aki bennem örök.
Mérhetetlen, amit érzek benned,
Boldog szülinapot, csöves… szeretlek még élek.