9a dal

Csendben szól a csengő, véget ér egy út,
Padok közt a múltunk halkan visszahúz.
Nevetések szállnak még a folyosón,
Egy korszak most búcsút int, de él tovább nagyon.
Új remények hívnak, új álmok várnak ránk,
Szívünkben a múltunk, de már más úton járunk tán.
Kéz a kézben indultunk, most külön visz az ég,
De a 9.A örökre bennünk él.

Gina mosolya még itt ragyog velünk,
Ráhel csendes ereje vezetett bennünk.
Barbi nevetése betöltötte a napot,
Emlékük velünk marad, bármerre sodor az élet most.
Istu, Dávid – ti maradtok a keménymag,
Őrzitek majd mindazt, mi bennünk itt marad.
Falak közt a hangunk visszhangzik tovább,
Egy osztály története sosem szakad át.

Új remények hívnak, új álmok várnak ránk,
Szívünkben a múltunk, de már más úton járunk tán.
Kéz a kézben indultunk, most külön visz az ég,
De a 9.A örökre bennünk él.

Valika néni csendben áll, szemében könny ragyog,
Büszkeség és búcsú együtt dobban ott.
Tanított nemcsak írni, élni is talán,
Szívében őrzi mind, kik itt voltak valahányszor ránk talált.
Új remények hívnak, új tervek szárnyra kelnek,
Bármerre is járunk, egymásból élünk, emlékekben.
Egy úton indultunk, és bár szétválik már,
A 9.A örökké egy család.