13/a

Toldi Attila, igazgató úr, a nagy boss,
mosolyogva bólogat: „Jó, ezt most én fizetem, nos.”
Nála futnak össze minden drótok, minden álmok,
de marad bennünk róla: ember, nem csak rang és státusz.

Mihály István, ünnepi díszben lép be,
karácsonyi ingje a stílus csúcsa nézve.
Mosolyogva int, de a rend az első nála,
tőle tanultuk, mit jelent a sulicsalád varázsa.

Tóth László Bibliát magyaráz, és közben
Star Wars-fanként csillagok közt jár a szívben.
Jézus és Jedi, mind a fény oldalán,
a jóért küzdeni – ezt ülteti a szívünk udvarán.

*Refrén**
Itt van velünk minden név, minden arc, ez a suli bennünk él, mint egy dobbanás, egy harc. Nevetünk és néha félünk, mégis jó,
tanárlegendák írják ránk a jövőnk nagy szövegkönyvét, a szó.

Keserű Sándor, tesi hős a pályán,röplabda zseni, szállunk a világán. Minden szerva, mint egy üstökös az égen, izzadó tornacsarnok, de mi élünk benne régen.

Keserűné Ébner Tünde, magyar órán csend lett,szigorú a kérdés: „Lesz-e érettségitek?”
A Toldi, az Arany, mind a szívünkbe ég, tőle tanultuk, hogyan lesz az igaz szóból egész.

Kovács Nagy Nóra német matricát osztogat, kis ajándék, mégis emlék, ahogy ránk mosolyogtat. Egy „Gut gemacht” a füzet sarkán áll, és egyszer csak a „Guten Tag” már nem is olyan hál.

Kustár Krisztina matekon nem engedett lazára, nem tudtunk ellógni, se elbújni a táblára. Egyenletek, törtek, száz kanyar az agyban, de mikor megértettük, tapsoltunk magunkban.

Perneki Adélnál a történelem mesévé lett, ibolya, cica, katica – kedvencei nevetnek. A múlt csupán történet, ha valaki jól mesél, és a csaták közt is nyílik egy kis ibolyamező, ha kér.

Simon Krisztina Bibliája az életről beszél, „A kapcsolatok magammal” – bennünk visszhangként él. Megtanítja, hogy a csendben is szólhat egy imádság,és önmagunkkal békében minden nap egy új világ.

Szatmári Anita a szeretet küldötte, mosolyából látjuk: van, ki tényleg velünk lett. Egy jó szó, egy ölelés, ha épp elcsúszna a nap, ő az, aki elkap, mielőtt a padlóhoz tapad.

Bacsóné Füleki Gabriella, szakmai mesék fagylaltról. Ízek mögött történetek, a pult mögül szív szól

Posztós István, angol órán a diákok lelkét látja át. Szavak mögül kibomlik lassan a világ.

Hidvéginé Kuliga Gyöngyi számteken, ahol a gép dadog
„Siri csend és hulla szag” – csak a billentyű kopog.

Fodorné Sós Éva német – „Milyen virágra hasonlítok?”
„A tulipán!” – és hirtelen a teremben színt kapnak a napok

Bottlikné Magdika, mindenki csibe mamája Ha baj van, nála mindig nyitva áll a kis szobája
Szendvicsek és jó szavak, teák és halk nevetések Nélküle más lenne minden reggeli érkezésünk lépése.