IV. Béla király dala

[Verse 1]
Hamu száll a Duna fölött
Falvak égnek, sötét a füst
Fut a nép, de elfogy az út
„Holnap lesz-e?” – kérdez a múlt

Lovat fáraszt, ködben a kürt
Törött kard, a földbe szúrva
Király ül romok felett
Suttogja halkan: „Kezdjük újra”

[Chorus]
IV. Béla, sebből épít várat
Kövekbe zárja fájdalmát, haragját
Ha dől a világ, ő falat emel
Tatár szél fúj, de a szív nem megy el
IV. Béla, kőből ír imát
Magyar föld ölén nő ki a hazánk

[Verse 2]
Üszkös gerendák közt nő a fű
Gyermek játszik, már nem menekül
Várhegy oldalán cseng a véső
Kézre kéz felel: „Lesz még jövő”

Kő a kőre, név a névre
Seb a sebhez, fény a fényre
Téli csöndben harang felel
„Nem tűnünk el, nem tűnünk el”

[Chorus]
IV. Béla, sebből épít várat
Kövekbe zárja fájdalmát, haragját
Ha dől a világ, ő falat emel
Tatár szél fúj, de a szív nem megy el
IV. Béla, kőből ír imát
Magyar föld ölén nő ki a hazánk

[Bridge]
Volt-e király, ki ennyit veszítsen
S mégis a romból országot hívjon?
„Nem a korona, a nép a fényem”
– suttogja halkan a füstön innen

[Chorus]
IV. Béla, sebből épít várat
Kövekbe zárja fájdalmát, haragját
Ha dől a világ, ő falat emel
Tatár szél fúj, de a szív nem megy el
IV. Béla, kőből ír imát
Magyar föld ölén nő ki a hazánk