Örök

romkertek fái ma elmondják, merre
vannak keskeny lépteink
fáradt földek szagát kiszórják, csak
rövid utazások az érveink

kinyit a város, de néma lettem
hallgatni könnyebb vagyok
tétovázhatsz, szereted az istent
venném a könnyem, ha meghalok

olyan az ég, mintha megálmodná
éjszakák félreértéseit
bálvány lehet, de rólam letett
várnám egy angyal terveit

kattogás az űr, abban jár a Hold
abban létezel, nem vagyok sehol
zizzenés a föld, arra hull a hó
engedj el és hozz haza, örökévaló

száraz lángok közé, úgy vetem
magam
elhordanak új szelek, enek vége van
ennek vége van, leszünk talán újra
vergődünk. mint a lepke fapálcára szúrva

kattogás a vér, abban sír a Hold
átölelnél még, de nem vagyok sehol
zizzenés a föld, arra hull a hó
engedj el és hozz haza, örökévaló