Regős ének

Hej Regő Rejtem

Hej regő rejtem, -nem mi mondjuk — csak kimondjuk
Ha megholt a lélek - nincs több ítélet.

Mondatunk mondja magát,
Mondatunk látja magát

Hangunk előtt -rezgések rágják - szavainknak csontját.
Nem születünk — csak érkezünk
Fény alatti - árnyból jövünk
előjövünk - rádismerünk.

Hej regő rejtem, dob nem dob — mégis szól…
Idegen a bőrünk, - idegen időbül.

Nem egy élet, nem egy álom,
Ezer arc néz - a halálból.

Hej regő rejtem, nincs határ a - benn és kinn közt,
Önmagába - visszaszökött

Szem mögött egy másik szem ég,
Nézi magát - süllyed a mély.

Hej regő rejtem, név előtti - név vagy,
Kimondatlan, mégis - minden szóban - ott vagy.
Szél sem fúj, - mégis mozdul - a minden,
ami volt - emlékezik helyettünk - mibennünk.

Hej regő rejtem, ne keresd, mert - te vagy,
A kör bezárul, s nem maradnak - élő falak.
Ahol voltál, - oda térsz meg,
Ami voltál — most is az vagy.

Hej regő rejtem… elnémul a dallam,
De ami hallja — nem marad hallatlan.
Hej regő rejtem… nincs már szó —
Csak az, ami volt… idegen a bőrünk...

Hej regő rejtem...