Èletem

Hogy mondjam el neked, mennyire szeretlek?
Kevés ahhoz a szó, bárhogy is felelek.

Mint hosszú tél után az ébredő természet, olyan voltam én , mikor jöttél, s tudtuk:
egy már a sorsunk , mi összetartozunk.

Szavaid , mint ahogy a leglágyabb szellő a virágzó földeket táncra kéri , úgy játszanak lelkemben s szívemben gyönyörű dalokat.
Csókod, ölelésed a mennyekbe repít s úgy érzem, könnyebben átvészelem a napokat.
S ha két szemed a szemembe néz...ó , drága földi lét..mindent megadnék érte, mindent.. azért a pár percért.
Csak sose múljon el...ahogy megígérted...mindig megújuljon, mint a tavaszi kikelet.
Hisz minden évszaknak megvan a maga szépsége,
s ki igazán szeret , színekkel rakja tele.

Szívem, mint egy szivárvány ,több színben tündöklő aranyló hídként vitt tehozzád..mutatva az utat.
S én követtem. Nem félek már, hisz tudom , te is letetted pajzsodat.

Mint ahogy egy anya ringatja legféltettebb kincsét, úgy ringatnálak szerelmemmel.
Az örökkévalóságig, hisz te vagy nekem a mindenem !Hidd el !

Mint egy legfinomabb szálakból szőtt háló, úgy ejtettél fogva s örökké a foglyod vagyok. S élvezem e fogságot. Azóta szívem, lelkem ragyog, mint az égen a csillagok.

Hogy mondjam el neked , mennyire szeretlek? Hiányzó szavakból hogy lehet felelet ?

S mégis mondom, egyszerűen, nekem a világ legszentebb szavával: szeretlek !
Bár ezzel messze nem mondtam eleget, tudom , érzem, te is ezt érzed,csak fogd a kezemet !
S ne engedd el soha...hisz ez , mi nekünk megadatott , egy csoda. Te vagy nekem a mindenem, s annak is százszorosa.

Hogy mondjam el Szepi, hogy mennyire szeretlek? Nélküled már csak egy fél ember lehetek .
Mindennél jobban szeretlek!