Balett cipő

Kincső még nem látja, amit a tükör üzen,
Hogy mekkora kincs ő ebben a sötét vízben.
Hiába a Farkas-vér, az X-Men ereje,
Egy körmös lemez lett a lába fészke.
​
Emberi szövet a rideg fémvázon,
Mint a Terminátor, a fájdalmon gázol.
A balettcipőt most mélyre temette,
Hogy ártatlan lelkek sorsát emelje.
​
Törött álmok helyett jogász lett belőle,
Az igazság hangja a néma erdőben.
Nyolc hét a sötétben, fel s alá járva,
De a szabadság szele már vár rá a várban.
​
Jövőre a porban, háromszáz harcossal,
Leigázza a Spártánt, dübörgő ritmussal.
Nem töri meg a fém, nem állítja meg a gát,
Kincső végül megtalálja önmagát.