Ébren álmodok

Mély álomból ébredvén törte meg szívem dobbanása a csendet
Oly homályosnak tűnik most minden, ez a valódi kezdet.
De a fény mi idáig vezetett mindig ott volt egemen, - csillagom
Mikor sötét van is tudom, hogy velem vagy. Érzem az illatod.
Szinte bódító, mintha ott lennék melletted, s kezem átölelne
Olyan mintha a szívem végre tényleg hazamenne.
Közös utunk a végtelenbe visz minket, s mindent megteremtek,
Mert boldogságot szeretnék adni Neked, igaz szerelmemnek.

Összerezonálva

Mély álomból ébredve tört meg szívem dobbanása a csendet,
Homályba vesz minden – talán most kezdődik el a kezdet.
De a fény, mi eddig is vezetett, ott ragyog fenn az égen,
Csillagom vagy – ha sötét van is, érzem, hogy velem légyen.
Illatod szinte bódító, mintha melletted lennék újra,
Karod ölel, s szívem hazatér hozzád — összerezonálva.
Közös utunk a végtelenbe visz – s mi csak megyünk, nevetve,
Boldogságot adni vágyom Neked, örök szerelmemnek.