Hova lejebb?

Szeretném újrakezdeni. Szeretném érezni, hogy van esélyem, mégsem érzem úgy, hogy eddig feleslegesen őriztem volna a szép emlékeimet.
Egy pillanat alatt történhet valami olyan, ami maradandóvá válik, később pedig rossz emlékként marad meg.

Szereted, amikor nincs akadály. Szereted, ha a fájdalom sem ér utol. Boldog vagy, mégsem érzed, hogy az életed sínen lenne. Mondd, mit érzel.

Mi lett belőletek? Patkánymód terítitek a drogot, és azt hiszitek, így minden rendben lesz. Mindenki kedves és szelíd attól, akitől veszitek, aztán mégis átver, szó nélkül eltűnik, és kiderül, hogy nincs veled egy szinten.

Mi történt megint? Lehet, hogy az alap túl erős, biztosan nem szelíd. Fél bogyó után sem tudod, hol vagy, mégis jól érzed magad. Ha éhes vagy, majd a kaja elterít. Rád tör a „kedves éned”, mindenki kihasznál, csak az tisztel, aki szeret, és aki mindenben segít.

Aki benne van, az tudja: kemény és borzasztó a helyzet. Azt is tudja, hogy két bogyó után már nem kell Algoflexet alkohollal bevenni. Nem tesz rá semmit, akkor miért csinálnám? Inkább csak még feljebb akarok menni.

Tudom, könnyebb felejteni, mint a rosszat megélni. Mégis én vagyok kettőnk közül az, aki a rosszat és a kínt kénytelen, akaratlanul átélni.