Angyalok Vérrel

[Vers 1]
Nem imádkozom, csak számlálom a sebeket
Az ég néma, mégis rajtam a jelek
Angyalok néznek, vérrel a tenyerükön
Azt mondják: „Fiam, itt mindenki bűnöző”

[Vers 2]
Istenek játszanak velem, mint sakkfigurával
Feláldozható gyalog egy isteni drámában
Ha létezik menny, miért ég a házam?
Ha létezik kegyelem, miért törik a vállam?

[Refrén]
Angyalok és istenek, mind engem figyelnek
De mikor kérek választ, hirtelen némák lesznek
Égek a pokol szélén, fagyok a menny alatt
Ha ez az üdvösség, akkor tartsd meg magadnak (hey!)

[Vers 3]
Pap a tévén, aranykereszt a nyakában
Száraz szeme, de könnyekről beszél a szavában
A tízparancsolat mögött tízmilliós számla
A hitük áru, az én hitem lángra kap

[Vers 4]
Az utcán a srácok a sarkon prédikálnak
Szent szövegek, zsebükben pengék várnak
Imát dúdolnak, miközben üt a ököl
„Testvér, Isten nagy” – közben vér folyik a kövön

[Vers 5]
Anyám gyertyát gyújtott értem, hogy védjenek az égiek
Én meg füstöt fújtam ki, hogy ne érezzem a szégyenem
Az éjfél mindig kérdez, a reggel sose felel
Miért hallgat az Isten, mikor egyszer végre őszinte leszek?

[Vers 6]
Prédikálnak bűnről, de fehérre mosott tenyerük
Az áldozat a hibás, ezt suttogják: „gyenge vagy belül”
Ha hibátlan a mennyed, miért csöpög ránk a mocsok?
Miért az ártatlan gyerekek viszik el a gondot?

[Vers 7]
Angyal a vállamon, ördög a zsebemben
Mindkettő azt súgja: „Fogd már a kezem, ember”
Az egyik ítél, a másik ünnepli a bukást
Én középen állok, s csak hallgatom a zajt

[Refrén]
Angyalok és istenek, mind engem figyelnek
De mikor kérek választ, hirtelen némák lesznek
Égek a pokol szélén, fagyok a menny alatt
Ha ez az üdvösség, akkor tartsd meg magadnak (tartsd meg!)

[Vers 8]
Olvastam könyveket, tele szent szabállyal
De egy se ír azokról, akik élnek a határvonalnál
A híd alatt alvó, a kórházi ágyhoz kötött
Ők kinek a képmása? Vagy róluk lemondott?

[Vers 9]
Ha Isten a szeretet, mi ez a gyűlölet?
Mi ez az ítélkező, fojtogató tűz benned?
Az ő nevében lősz, az ő nevében zársz ki
A templom kapujában a szívedet zárad ki

[Vers 10]
A kereszten egy embert vertek szét, nem egy mítoszt
A vér nem mese volt, nem dísz egy ikonon
Ha rá nézel, mondd, érzed-e a súlyt?
Vagy csak újabb logót látsz egy aranyláncon, hogy csillogjon?

[Vers 11]
Éjjel, mikor