A PÁSZTOR

Vigyáz reám az Úr, az égi pásztorom,

Virágos rétekről, mezőkről álmodom.

S ha ébredek, akkor az álmom elkísér,

Zöldellő rétek képe mindig visszatér.



Hol nyílnak virágok, van csoda ezernyi,

Hol van kispatak, mely életet eteti.

Cseppenként táplálja a szomjas világod,

Fölé hajolva a csodás fényt láthatod.



A fényt mely megfürdik kispatak vizében,

Arcát nem láthatod csillogó tükrében.

Pedig az arca oly kedves a világnak,

Meleget sugároz minden kis virágnak.



Terített asztal vár, ki arra éhezik,

Hogy naponta az égből manna érkezik.

A borban megmártózott kenyér darabja,

Kit minden étkező a kehelyből kapja.



Szeretet darabka Húsvét áldozata,

Szeretet darabka Krisztus ajándéka.

Életet kapsz tőle az éhező hazában,

Elvezet téged a tántorgó világban.



Nem félek én ezért, sötét völgyben járni,

Ismeretlen földön csendben botorkálni.

Velem van a Pásztor, vigyázza életem,

Kérem, szólítson meg, ha eltévelyedem.