Zolika egy undorító hülyegyerek

Zolika jön, már forr a levegő, nő a zaj,
Mielőtt megszólalhatnál, már köp egyet, jaj.
Köp jobbra, köp balra, köp minden szóra,
Mintha ez lenne a hobbija reggeltől estóra.
Versszak 2
Idegesítőbb, mint egy beragadt refrén,
Ugyanaz a fej, ugyanaz a köpés megint felém.
Nem beszél, nem figyel, csak fröcsög a padló,
Ha csend lenne a fegyver, ő lenne a hangos adó.
Pre-Chorus
Szólsz hozzá? Köp. Ránézel? Köp.
Megszólalnál? Már késő, megint köpött.
Refrén
Zolika, Zolika, miért köpdösöl már megint?
A jelenléted idegbaj, nem rock, hanem kín.
Zolika, Zolika, amerre csak mész,
Ott nem marad más, csak nyál és észvesztés.
Versszak 3
A fal is ideges lesz, ha belépsz a térbe,
A csend menekül előled rémülten félre.
Nem kell mondat, nem kell érv se már,
Elég egy köpés, és mindenki tudja: itt jártál.
Pre-Chorus
Nem vélemény, nem stílus, nem lázadás,
Csak köpdösés, haver, nulla hatás.
Refrén
Zolika, Zolika, állandó zaj vagy,
Nem szólsz, csak köpsz, ez az egyetlen bajod – nagy.
Zolika, Zolika, figyelj már végre,
A nyál nem személyiség, csak kellemetlen bélyeg.
Outro
Egyszer elfogy a nyál, elfogy a lendület,
És ott maradsz majd csendben – na az lesz az ünnep.
Addig meg köpsz tovább, amerre csak látsz,
De hidd el, testvér: ettől nem leszel király.