Rabságban

Rab vagyok,űzött vad
A bezárt falak között
De szép szívem lázad
az álarcom mögött
A rácsokon túl a tenger
gyönyörű szabad végtelen,
csak keserű gyógyszer,
hamis tapasz égő sebemen
Rabságban élek,
de a szívem szabad
Lelkemben a gyermeki
boldogság hívogat
A falak még bezárnak,
de az álmom szárnyrakél,
azt hiszik elástak,
de a szabadság bennem él
Hallom a külvilág szavát,
a távoli boldog nevetést
gyermeket, apát anyát
a család szeretetét
Idebent, nevetés helyett
csak könnyesek a szemek
mert nincs más csak verés
s ragadozó gyűlölet
Rabságban élek,
de a szívem szabad.
Lelkemben gyermeki
boldogság hívogat.
A falak még bezárnak,
de az álmom szárnyrakél
Azt hiszik elástak,
de a szabadság bennem él
Láncok csörögnek,
de nem hallgatok rájuk
hiába gyötörlek
nem leszek kutyájuk
Hiába kínoznak
óráról órára
hiszek az álomnak
s elfutok a nyárba
Rabságban élek,
de a tűz nem alszik el
a remény lángja a lélek
szabadon énekel.
Egy napon eljön az idő,
eltűnnek a rácsok
s velük a gonosz tél
akkor majd útra kelek
s eltünök mint a szél