nem megy fodrászhoz 2

(Versszak 1)
A tükör előtt egy idegen bámul,
Váli Gábor a látványtól elájul.
Nem volt fodrásznál már ezer éve,
Beletörődött a szőke, ősz végébe.
Úgy néz ki, mint a saját nagyapja,
A múltját a jelen a sárba tapossa.
(Refrén)
Csimbókokban lóg az ősz haja,
Ez a város legnagyobb baja!
Az emberek nézik, de nem ismerik fel,
A régi Gábor a mélyben veszik el.
Hónapok óta csak nő a sörény,
Gábor már csakegy elfeledett regény.
(Versszak 2)
Minden szombat délelőtt egyforma átok,
A szoba forog, nem tiszta amit a látok.
Menni kéne, de a lábam ólom,
A másnaposság ül a trónon.
Az olló messze, a fésű sehol,
A szétcsúszott élet a sötétben honol.
(Bridge)
„Majd jövő héten!” – shuttogja halkan,
De a hajcsomók ragadnak a falban.
Zúg a feje, a világ megállt,
Gábor a tükörben egy szellemet talált.
(Refrén)
Csimbókokban lóg az ősz haja,
Ez a város legnagyobb baja!
Az emberek nézik, de nem ismerik fel,
A régi Gábor a mélyben veszik el.