Piszkos Világ

Szürke az aszfalt, a város meg fullad,
Itt a remény is csak egy elhasznált hulladék.
Mindenki hajtja a pénzt, mint a gépet,
De elfelejtik közben a teljes képet.
A sarkon a bizalom olcsón eladó,
Itt az őszinte ember már rég nem mérvadó.
Csikorog a fék, felsír a gumi,
Ez a való élet, öcsém, nem egy buli.
De én tartom a frontot, nem hajlok a szélben,
Vezetni tanultam a sötét éjben.
​(Refrén – 2x)
Ez egy piszkos világ, ahol a fény is csak árnyék,
Ahol az élet egy sakkparti, nem csak egy játék.
Sár tapad a cipőre, de a szívünk még tiszta,
Ami egyszer elment, nem jön többé vissza.
Piszkos világ, de mi álljuk a sarat,
Csak az az ember, aki ember maradt.
​(2. Verze)
Nézem a sok roncsot, mi az utcán gurul,
A sok üres tekintet mind a földre borul.
Mindenki siet, de senki nem érkezik,
A becsületet itt reggelire étkezik.
De én tudom a titkot, mi a motorban dobog,
Aki nem tiszteli a múltat, az csak toporog.
A fiamnak szánom a kormányt meg a kulcsot,
Hogy ne egy olyan világban keressen alkut.
Vigyázok a vasra, mert lelke van a gépnek,
Ez ad értelmet a sok koszos évnek.
​(Outro)
Érted, ugye?
Nem csak fém, nem csak benzin.
Ez tart minket az úton.
Piszkos a világ, de a motor jár tovább...