Bakta Őrs

Váll a vállnak feszül, ha indul a műszak,
A baktai őrsön a lángok nem múlnak.
Nem csak kollégák, egy család vagyunk itt,
Ez az összetartás, mi minden bajon átsegít.
Ha az egyikünk fárad, a másik tartja szóval,
Szembenézünk bátran minden rosszal s jóval.
Együtt az erő, ez a mi falunk és várunk,
Bármi jöjjön szembe, mi egységben állunk.
​(2. Verze - A Fellépés)
De aki mérget hoz, az az egységbe mar,
Annak a sorsa csak bilincs és a szar.
Kiszorítjuk a drogot, mi nem tűrjük a koszt,
Aki családokat rombol, az börtönt oszt.
Nem hagyjuk, hogy a por elvegye az eszüket,
Hogy sötétbe rántsa a baktai szüzeket.
Tisztítjuk a terepet, söpörjük a mocskot,
Ki rontja a jövőt, az megkapja a jussot.
​(Refrén)
Baktai egység, a rend az irány,
Nincs a pajzsunkon egyetlenegy hiány.
A kábítószer nálunk a falnak ütközik,
A tisztesség bennünk újra öltözik.
​(3. Verze - A Család)
Mert várnak otthon minket, ha véget ér az est,
A család az a bázis, mi erőt ad és fest.
Értük hajtunk nap mint nap a nehéz utakon,
Hogy biztonságban nőjenek fel az udvaron.
A gyermekünk mosolya a legnagyobb fizetség,
Ezért nem férhet hozzánk semmi féle kétség.
Az őrs és az otthon, ez a kettő, mi éltet,
Így kerek nálunk ez a rendőri élet.
​(Zárás)
Kék fény és szeretet, acél és remény,
A baktai rendőr a jég hátán is kemény.
Egy csapat, egy család, egy tiszta vidék,
Ezért teszünk mindent, ez a belső igény!