Szerelem

Amikor rám nézel csendben,
megáll bennem minden szó,
mintha ez az egész élet
csak kettőnkről szólna, jó.
Egy érintés, egy pillanat,
és már tudom rég:
amit kerestem az életben,
az mindig te voltál rég.

Nem kérdezem, miért így van,
nem kell rá válasz sem,
ha elvesznék a világban,
te vagy a szívemben.

Mondd, mi vagy nekem, Édes?
Álom vagy, vagy az ég?
Otthon minden vihar után,
egy halk, biztos menedék.
Mi vagy nekem, Édesdrágám?
Szívembe írt jel,
ha mindenem elveszne is,
te maradnál velem.

Volt, hogy fájtak a napok,
és a csend túl nagy lett,
de te akkor is mellettem
maradtál, nem engedtél.
Nem ígértél hibátlan utat,
se könnyű holnapot,
csak hogy mindig fogod a kezem,
ha az élet elfogyott.

Mondd, mi vagy nekem, Édes?
Álom vagy, vagy az ég?
Otthon minden vihar után,
egy halk, biztos menedék.
Mi vagy nekem, Édesdrágám?
Szívembe írt jel,
ha mindenem elveszne is,
te maradnál velem.

És ha egyszer félnék újra,
csak nézz rám, kérlek, jól,
nem kell hangos ígéret,
elég, hogy itt vagy, most.

Ez vagy nekem…
Édesdrágám.
És ez elég.