szellő szárnyon

Bús fellegek, vajon merre jártok,
fájó szívet – jaj, hányat találtok?
Bekopogtok-e? éjszakában?
mikor útra keltek szellő szárnyon,
gyászos, sötét, elhagyott szobákon,
melyet messze elkerül az álom.

Haj, ha én is felleg lehetnék,
szelek szárnyán én is útra kelnék,
elsuhannék, addig meg sem állnék,
egy ablaknál hívó szóra várnék.

S ha hívna, ott maradnék nála,
szállást kérnék tőle éjszakára.