[Verse 1] Néha tudom Hogy önfejű vagyok Beakaszt a büszkeség Ha szólsz Makacsul őrzöm a saját igazam Te mégis mosolyogsz Ha nézel rám
Néha teljesen félreértelek Félúton hagyom el a szavaidat Te meg türelmesen mondod újra Mintha most először rontanám el
[Chorus] Mégis itt vagy mellettem Fogod a kezem Ha remeg Én meg köszönök minden percet Még azt is Ami szétesett
Halvány fogalmam sincs Hogyan történt Hogy így alakult Hogy ide vezetett Hogy a messenger korlátozott mégis Te nem engedtél el Te nem engedtél el engem
[Verse 2] Emlékszel Amikor kiestünk a ritmusból Eltűnt egy üzenet féluton Csak egy szürke kis sor Hogy „nem elérhető” Én meg azt hittem Hogy te is elnémulsz
Míg kattogtam Hogy mit rontottam el Te csak nevettél Hogy „nyugi Itt leszek” Nem egy képernyőn múlik kettőnk történet Ha kell Ezer módon megtalállak megint
[Chorus] Mégis itt vagy mellettem Fogod a kezem Ha remeg Én meg köszönök minden percet Még azt is Ami szétesett
Halvány fogalmam sincs Hogyan történt Hogy így alakult Hogy ide vezetett Hogy a messenger korlátozott mégis Te nem engedtél el Te nem engedtél el engem
รูปแบบของดนตรี
Warm midtempo acoustic pop ballad, Hungarian male vocals. Intimate nylon-string guitar and soft piano under the verses; brushed drums and subtle bass bloom in the chorus. Gentle pads and airy backing harmonies lift the hook, with a tender dynamic arc from confessional whisper to grateful sing-along. Space in the mix for emotional phrasing and small ad-lib echoes on key lines.