Szeretlek Nagyi

1. vers
Reggelente kél a nap, de nálad előbb ébred a konyha,
Illat száll az ablakon, tejfölös lángos, frissen sült kalács.
Mosolyoddal köszöntöd a világot,
Puha kezeddel simítod meg az arcomat.
Nagymama, te vagy a otthonom,
Ahol mindig van hely egy kis székre az asztalnál.
Refrén
Nagymama, nagymama,
Te vagy a legszebb mese az életemben,
Kedves szavad, mint méz,
Főzéseid, mint ölelés.
Nagymama, nagymama,
Veled minden út kaland, minden nap ünnep,
Mert te nagyon-nagyon szeretsz engem,
És én is téged, örökké.
2. vers
Amikor kicsi voltam, az öledben hallgattam a régi történeteket,
Hogyan táncoltál ifjúkorodban, hogyan szeretted a nagypapát.
Most én mesélek neked az iskoláról, a fociról, a barátaimról,
Te pedig csak bólogatsz, és csillog a szemed,
Mintha én lennék a világ legokosabb, legszebb kisfiúja,
Pedig tudom, hogy csak azért, mert te így látod.
Refrén
Nagymama, nagymama,
Te vagy a legszebb mese az életemben,
Kedves szavad, mint méz,
Főzéseid, mint ölelés.
Nagymama, nagymama,
Veled minden út kaland, minden nap ünnep,
Mert te nagyon-nagyon szeretsz engem,
És én is téged, örökké.
3. vers
Elmegyünk a állatkertbe, te szendvicset pakolsz a kosárba,
A vonaton énekelsz nekem régi dalokat halkan.
A Balatonnál homokvárat építünk,
Te nevetsz, amikor a hullám elmosja, és újra kezdjük.
A kirándulásokon te vagy a térkép, a vízadagoló, a vigasz,
Ha elesem, te fújod a térdemet, és már nem is fáj.
4. vers
Télben hólabdázunk, te engedsz nyerni, de én észreveszem,
Nyáron fagylaltot eszünk a padon, két gombócot mindkettőnknek.
Minden vasárnap palacsintaillat ébreszt,
Nutellásat nekem, lekvárosat neked,
De mindig az én adagomba kerül a legtöbb gyümölcs,
Mert „a növekvő fiúnak kell az erő”.
Híd
Nem kell nekem nagy ajándék,
Elég a kezedben a kezem,
Elég a hangod a telefonomban,
Amikor csak azért hívsz, hogy halljad a hangom.
Te vagy az én biztonságos kikötőm,
Ahol mindig partot ér a viharos szívem.
Refrén (ismétlés, kicsit lassabban)
Nagymama, nagymama,
Te vagy a legszebb mese az életemben,
Kedves szavad, mint méz,
Főzéseid, mint ölelés.
Nagymama, nagymama,
Veled minden út kaland, minden nap ünnep,
Mert te nagyon-nagyon szeretsz engem…
Záró vers
Egy nap én is nagy leszek, messzire megyek talán,
De mindig visszahoz a szíved melege,
A húsleves illata, a nevetésed hangja.
Akkor is velem leszel, amikor már nem foghatom a kezed,
Mert belém főzted a szeretetet,
És az soha nem hűl ki.
Végső refrén (nagyon lágyan)
Nagymama, nagymama,
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Hogy főzöl, nevetsz, ölelsz,
Hogy elviszel mindenhová.
Nagymama, nagymama,
Te vagy a legnagyobb kincsem,
És én is nagyon-nagyon szeretlek téged,
Mindörökké, mindörökké…