Kapcsold le

Csak kapcsold le
1. versszak

Egy csendes utcán, régi nyár,
A fiú megállt egy ablaknál.
Benézett félve, semmi zaj,
A lány kinézett — ott volt a baj.
Egy pillanat, ami bennmarad,
Egy nézés, ami mindent ad.
Nem szóltak sokat, mégis tudták már,
Hogy ez a történet messzire jár.

Refrén
De jó együtt, csak a villanyt kapcsold le,
De jó együtt, csak a fűtést kapcsold le,
De jó együtt, csak ne folyasd a vizet,
Így szeretlek én, így közös az élet.

2. versszak

Aztán lett reggel, eltelt sok év,
Apa és anya együtt, közös kéz.
Nevetés, könnyek, napok együtt teltek,
Zsolti és Balázska megszülettek
Szeretetből sosem volt hiány.
Tanították, hogy merre menj,
Hogy állj fel mindig, ha elesel.
Néha fájt, ha eljárt a kéz,
de tudtuk: ez is értünk volt, és kész.

Refrén
De jó együtt, csak a villanyt kapcsold le,
De jó együtt, csak a fűtést kapcsold le,
De jó együtt, csak ne folyasd a vizet,
Így szeretlek én, így közös az élet.


Most csendesebb már a ház,
De tele van minden zajjal.
Unokák futnak át a színen,
Oli nevet, Napsi kérdez,
Bendi álmos, mégis ébren.
Az idő rohan, de mégis megáll,
Ha együtt ül össze a család.
Megy a társas, zajlik az élet
Jaj, Isti! Megint sötét lett.

Refrén
De jó együtt, csak a villanyt kapcsold le,
De jó együtt, csak a fűtést kapcsold le,
De jó együtt, csak ne folyasd a vizet,
Így szeretlek én, így közös az élet.