Vissza hozzád!

Versszak 1
Volt, hogy csend lett köztünk, fal meg út,
más irányba mentünk, mégis ugyanúgy
minden lépés végén ott volt a jel,
akármerre futtunk, egymáshoz vezetett el.

Pre-refrén
Nem volt szép, nem volt könnyű sem,
de amit érzünk, nem tanult szerep.
Ha elsodort az élet százszor már,
valami mindig visszavárt.

Refrén
Mert mindig visszatérünk egymáshoz,
mint két szó, ami összetartoz.
Elengedjük, mégis megtalál,
most nem menekülünk tovább.
Nem tegnap, nem „majd egyszer” csak,
most igaz, most marad meg a hang.
Ha kérdik, miért hisszük el:
mert mindig visszajöttünk – és ez kellett.

Versszak 2
Nem ígéretből épült ez fel,
hanem abból, hogy újra felálltunk ezerszer.
Mások szemében kör, ami fáj,
nekünk az út, ami hazatalál.

Pre-refrén
Nem kell hangos bizonyíték,
elég egy nézés, egy fél szó, egy „jó”.
Ha egyszer elengednél megint,
tudom, hogy ott leszek benned is.

Refrén
Mert mindig visszatérünk egymáshoz,
nem számít idő, távolság, vagy ok.
Lehetett volna vége már,
de most nem félünk tovább.
Nem álom, nem megszokás,
most igaz minden dobbanás.
Ha egyszer el is tévednénk,
egymásnál van a térkép rég.

Híd
Most nem futunk, nem hallgatunk,
nem félünk attól, kik vagyunk.
Ha eddig próba volt minden perc,
ez most már nem az – ez az egész.

Utolsó refrén
Mindig visszatérünk egymáshoz,
de most nem azért, mert muszáj volt.
Most azért, mert választottuk,
és végre nem kérdőjeleztük.
Most igaz, most maradunk,
ha szétesik a világ, mi itt vagyunk.

Outro
Ha egyszer kérdik, mi ez kettőnk közt:
nem tökéletes – csak igazi volt, és most is az.