szabi a igazi

Szabi gurul, ahol más csak lépked,
két kézben erő, ami messzire éget.
Kerekek súgják: nincs akadály,
ha szívében fény lobog, nem csak parány.

Nem nézi hány lépcső áll előtte,
mert tudja, az útját ő festi körbe.
Csendben mosolyog, ha más kételkedik,
hisz benne az álom soha nem reked meg itt.

Szabi az igazi – nem azért, mert más,
hanem mert a bátorság benne lakik már.
És ha a világ néha szűknek tűnik is,
ő mindig tágít rajta – szelíd, mégis merész.

Aki ránéz, látja: nem a szék viszi őt,
hanem ő viszi a széket, és ezer erőt.
És gurul tovább – fényen, árnyon, úton –,
mert az igazi mindig ott van: él a jövőnkben, most és mindenkor.