Meghaltál a kereszten

Ó, én Uram, Jézusom!
Felfogni képtelen vagyok nagy szerelmedet. Hogy tudtad megtenni, hogyan tudtál így szeretni?
Lépésről-lépésre cipelni a keresztet, kínok között vonszolni fáradt, megtört testedet. Ostorcsapások, szégyen, fájdalom, olyan terhek, mit elképzelni nem lehet. Micsoda erő, mily nagy bátorság, kitartás kellett ehhez! Te az Atya akaratát cselekedted!
Most már értem: Ez a Szeretet! Te vagy a Szeretet, amiről beszélsz könyvedben. A betűk mögött Te válaszolsz csendesen. Rálehel a betűre Szellemed, s tisztán látnak a szívek.
Meghaltál, hogy mi élhessünk, szeretetetben, kegyelmedben részesülhessünk.
A golgotai kereszt ezt súgja: Szeretlek Gyermekem!
Amikor megszülettél Uram, ártatlan kisbaba voltál, nem tudtad mi vár majd rád. De eljött a nap, mikor vállaltad értünk a kínhalált.
Felfogni nem lehet, földi édesanyád mit érezhetett.
Tanítványaid sem értették, miért történt ez Veled.
A keresztnél sírtak az emberek, csak később értették meg.
Kimondhatatlan hála és köszönet, Te adtál nekünk új életet, reményt, hitet.
Ragyogjon hát szívünkben kereszted!
Világban élő emberek! Fogadjátok el e nagy kegyelmet, hogy szívetekben éljen az isteni Szeretet!