1965

Fény, mely hozzád ér,
Vér, mely izzik, ég,
Éj, mely betakar,
Kar, mely átkarol,
Kor, melynek futnak percei,
Éveid múló léptei.

Nézd, eltűnik a nap
Semmivé válik pillanatok alatt
Kapaszkodik beléd a múlt
De már régen tovahullt.

Hallom a hangod még
Valahol a távolból
Ránk mosolyog a csend,
Semmi se szent.
Köddé válik a jövő
Szólitanálak, de néma vagyok idebent.