Kollégista voltam

Egyszer régen kollégista voltam;
Úgy emlékszem,akkor még egyenruhát hordtam.
Mindannyian korlátok közt éltünk;
A jövőtől egy picit se féltünk
Minden napunk izgalomban tellett;
Az álmainkért küzdeni is kellett.
Mégis együtt működött a csapat;
Ledöntöttünk bármily magas falakat.
A hétvégeken mentem mindig haza;
Ehhez nem volt senkinek rossz szava.
Aztán mikor hétfőn viszatértem;
Semmi mást,csak kis megértést kértem.
Visszaszokni az otthon után nagyon nehéz dolog;
Az idegenben lassabban telnek a napok.
Utólag a szép emlékek maradnak meg nekünk;
Remélem,hogy boldog felnőttek leszünk.