Magyar maradok

Intro (beszéd / kiáltás)
Kik vagyunk?
Magyar vagyok!
Honnan jöttünk?
A Kárpátok alól!
1. versszak
Gazdánk az Isten, ő adta a hazát,
Vérrel írt sorskönyv minden régi lapját.
Áldott ez a föld, ahol szív dobban él,
Bármerre sodor sors, bennünk nem hal meg a cél.
Dús mezők, kék ég, patak zúgása hív,
Messzire vessen bár az élet, itt dobban a szív.
Őseink hangja a mellkasban szól,
Ez a dal nem hallgat el, míg magyar él valahol.

Refrén
Megcsonkított ország, szétszaggatott nép,
Igaztalan béke — de nincs felejtés!
Trianon sebe ma is lángol még,
De nem tör meg minket ezer veszteség!
Mert Isten velünk van, amíg él a szó:
Én magyar vagyok — és az is maradok!

2. versszak
Békétlen a szív, mert a múlt beszél,
Térképre rajzolták, hol a fájdalom él.
Másé Erdély, másé lett a Tátra,
De a szívünkig elér még minden határnak az árnya.
Árpád vére nem lett hiába föld,
Bennünk dobog tovább a honfoglaló dörrentő öklök.
Elvették földünk, elvették szavak,
De nem vehetik el, hogy kik vagyunk: MAGYAROK maradtunk!

Refrén (ism.)
Megcsonkított ország, szétszaggatott nép,
Igaztalan béke — de nincs felejtés!
Trianon sebe ma is lángol még,
De nem tör meg minket ezer veszteség!
Mert Isten velünk van, amíg él a szó:
Én magyar vagyok — és az is maradok!

Híd (lassabb → robbanás)
Nem térkép a haza — hanem az ereink,
Nem papír a nemzet — hanem az emlékeink!
Nem sírunk örökké, felállunk megint,
Mert magyar az, aki a romokból is épít!

Utolsó refrén (dupla erővel)
Megcsonkított ország, de él a remény,
Egy vérből fakadunk, egy a kötelék!
El nem törhet minket sem föld, sem idő,
Mert bennünk él tovább minden ős!
És amíg dobban egy magyar szív,
Ez a dal örökké élni hív:
ÉN MAGYAR VAGYOK — ÉS AZ IS MARADOK!