Bencének

1. vers:
Bence, nézd, mit tettél már,
A szívem megrepedt, mint a jég,
Hisz azt hittem, jó leszel,
De nem bírsz a dühöddel és ezzel tönkre teszel.

2. vers:
Az est alatt fekszik a remény,
Miközben te csak hisztizel és ordítasz,
Elveszett a varázs, nem érzed még?
Nem tudom, hogy hová lettél.

Refrén:
Oh Bence, mit tettél velem?
A Mikulás már nem ismer rád.
A szeretet már csak emlék rég,
S talán idén nem is jövök már.

3. vers:
Egykor szép álmok vártak rád,
De most te minden ajándékot eltaszítasz,
Hisztis szavak és agresszív kezek,
Tévedtem, úgy látszik, nem vagy jó gyerek.

Refrén:
Oh Bence, mit tettél velem?
A Mikulás már nem ismer rád.
A szeretet már csak emlék rég,
S talán idén nem is jövök már.

Híd:
Még mindig hiszek benne,
hogy megváltozhatsz még;
hiszen mindenkinek van esélye,
a jó úton járni végleg!

4. vers:
De ha továbbra is így viselkedsz,
nem marad más számomra;
hiszen a szívem fáradt már,
a varázs eltűnt a sok hazugságban.

Refrén:
Oh Bence, mit tettél velem?
A Mikulás már nem ismer rád.
A szeretet már csak emlék rég,
s talán idén nem is jövök már.