Szél fújta

Emlékszem rád, még érzem a hangod,
De már elfáradtál, megöltelek akkor.
Lelkem mélyéről őrjítő fájdalom, felszakadt érzések,
Kitépik belőlem minden érzésem, vérzek.

Elmúlnak a szavak, halk némaság
Szél fújta szerelem, lassan köddé már.
Elmúlnak az évek enyhülő ölelései
Szerte szét fújta a szél, éveink emlékeit.

Átölel és hideggé ráz az üres magány,
Az űr amit bennem hagytál, már nem fáj.
Tudtam, de még hittem hátha, hátha fáj,
Nem fáj, de ami átölel az mára már csak a magány.

Állj fel, lépj, menj tovább, s ne nézz vissza,
Ne nézz oda vissza, soha ne nézz vissza.
Elfagyott az időnk, lassan hullanak utolsó napjaink,
De emlékszem ránk, köszönöm utolsó perceid.