Atlantis

[Bevezető]

[Versszak]
Elvesztem üres burkom csendjében,

Hangok visszhangja, de sosem mondják el,

Olyan magasra épített falak, hogy senki sem látja,

A benne lévő fogoly csak én vagyok.

[Elő-kórus]

Csillagporon zuhanok át, egy vékony suttogás,

Idegen nyelv a bőröm alatt,

Senki sem dekódolja, senki sem fogja megpróbálni,

Egyedül vagyok a káosszal, ami az elmémben úszik.

[Refrén]

Atlantisz magányos mélységeiben fulladok,

Ahol a fények nem ragyognak és a hold nem táncol,

Minden lélegzetvétel súly, amit nem bírok el,

Olyan mélyre süllyedek egy olyan nehéz világban.

[Versszak]

Lent a királyságban, ahol az árnyékok játszanak,

Korallként maradnak az ereimben,

Az óceán szellemei egy átkozott dallamot dúdolnak,

Egy himnuszt az elveszetteknek az ezüst-kék alatt.

[Elő-kórus]

Csillagporon át zuhanva, egy vékony suttogás,

Idegen nyelv a bőröm alatt,

Senki sem dekódolja, senki sem fogja megpróbálni,

Egyedül a káosszal, ami az elmémben úszik.

[Kórus]

Atlantisz magányos mélységeiben fuldokolva,

Ahol a fények nem világítanak és a hold nem táncol,

Minden lélegzetvétel egy súly, amit nem bírok elvinni,

Olyan mélyre süllyedve egy olyan nehéz világban.

[Kórus]

Atlantisz magányos mélységeiben fuldokolva,

Ahol a fények nem világítanak és a hold nem táncol,

Minden lélegzetvétel egy súly, amit nem bírok elvinni,

Olyan mélyre süllyedve egy olyan nehéz világban.

[Záró]