Ketten a viharban

Nem volt könnyű, tudom jól,
Volt, hogy minden széthullt szét.
Fény helyett csak árnyék jött,
De te fogtad a kezem még.

Ott volt a csend, és a fájó szó,
Mégis hittünk valahol,
Hogy a szív, ha egyszer választ,
Nem enged, bármi jön, maradni jó.

Refrén:
Ketten a viharban, kéz a kézben állunk,
Akármit hoz az élet, mi nem hátrálunk.
Volt könny, volt fény, de most már látunk,
A szeretet megtart — mi így csodát találunk.

2. versszak:
Volt nap, mikor csak sírni tudtunk,
És kicsi szívért imádkoztunk.
De minden harcban ott volt az erő,
Mert egymásban élt a jövő.

Az apró mosoly, a remény fénye,
Mindennél többet ér.
Tanított minket a sors,
Hogy a szeretet örökké él.

Refrén:
Ketten a viharban, kéz a kézben állunk,
Akármit hoz az élet, mi nem hátrálunk.
Volt könny, volt fény, de most már látunk,
A szeretet megtart — mi így csodát találunk.

Híd:
Ha újra nehéz lesz, csak nézz rám,
Tudod, hogy sosem leszel már magány.
Hisz amíg lélegzünk, amíg dobban szívünk,
Minden harcot együtt bírunk.

Záró refrén (lágyabban):
Ketten a viharban, kéz a kézben állunk,
Akármit hoz az élet, mi nem hátrálunk.
Volt könny, volt fény, és most már tudjuk:
A csoda bennünk él — és nem múlik el soha.