Love

Már akkor tetszettél, mikor rám se néztél,
Én próbáltam jelezni, de te mást kerestél.
Bejelöltelek, csak egy apró jel volt,
De te nem értetted, mit üzen a sors.

Aztán jött az este, a tűz meg a zaj,
Én már nem voltam félénk, bennem forrt a baj.
A város fénye hívott, mentünk tovább,
Nem tudtam, hogy ott várok majd rád.

Ott kezdődött minden a mosdó küszöbén,
Nem volt terv, se szó, csak egy pillanatnyi fény.
Te jöttél ki, én meg mentem be,
És valahogy minden eldőlt hirtelen.
Ott kezdődött minden a mosdó küszöbén,
Egy csók, ami elindított mindent bennem rég.
Azóta is érzem, ha rád nézek,
Hogy az a pillanat örökre a miénk lett.

Most nevetve mondom el, milyen volt az éj,
A sors néha vicces, de tőlünk nem kér.
Csak hoz egy percet, amit nem felejtesz,
És abból lesz minden, ami igaz lehet.

Ott kezdődött minden a mosdó küszöbén,
Nem volt terv, se szó, csak egy pillanatnyi fény.
Te jöttél ki, én meg mentem be,
És valahogy minden eldőlt hirtelen.
Ott kezdődött minden a mosdó küszöbén,
Egy csók, ami elindított mindent bennem rég.
Azóta is érzem, ha rád nézek,
Hogy az a pillanat örökre a miénk lett.

Nem film, nem mese, csak két ember volt,
De a világ akkor kicsit megfordult.
Ott kezdődött minden a mosdó küszöbén…
És azóta is tart, amíg csak élünk, te meg én.