Negyven éve ragyogsz

Emlékszem, régen ment a harc,
Kié a fagyiból a nagyobb falat.
De most már együtt nevetünk,
Ha baj van, csak írok — és te ott vagy, tudom, biztosan.

Te meg én, a múltból jött erő,
Két testvér, ki mindig összenő.
Nem kell sok szó, elég egy jel,
Mert tudjuk mindketten, ki mit érez el.

(Refrén)
Negyven és ragyogsz, mint egy csillag az égen,
Egy pohár bor, tánc a konyha közepében.
Leila, Bella, Dani — őrült kis csapat,
De nélkülük az élet semmit sem ad.
Máté a szíved nagy szerelme,
Juti mama mindig ott van, ha kellne.
Szókimondó, őszinte, nyers,
De pont ettől vagy te az, aki kell!

(Vers 2)
Cikón reggel a nap rád nevet,
Tyúkok és traktorok, új életed.
Egy horrorfilm, és te csak röhögsz,
A többiek sikítanak, te meg: „Ez tök jó, gyerekek!”

Néha álmosan mondod: „Elég volt mára,”
De ha szól a zene, te már a táncparketten várod.
Van benned tűz, amit nem olt el senki,
És olyan szív, amit csak szeretni lehet, ennyi!

(Refrén)
Negyven és ragyogsz, mint egy csillag az égen,
Egy pohár bor, tánc a konyha közepében.
Leila, Bella, Dani — őrült kis csapat,
De nélkülük az élet semmit sem ad.
Máté a szíved nagy szerelme,
Juti mama mindig ott van, ha kellne.
Szókimondó, őszinte, nyers,
De pont ettől vagy te az, aki kell!

(Híd)
Annyit nyúztuk egymást gyerekként,
De most már tudjuk, ez így volt szép.
Minden szó, minden nevetés,
A mi kis történetünk része rég.

(Utolsó refrén – finálé)
Negyven és ragyogsz, mint egy csillag az égen,
Minden perced egy dal, ami örökre szépen ég.
Bor, horror, tánc, meg a nagy család,
Ez vagy te — és ez a világ!

(Lezárás – halk levezetés)
Negyven és ragyogsz…
És mi csak nézünk, mennyire élsz,
Húgom, te vagy a fény