Rouben Attila Daniel - 2 szemed szépsége (2025-ös verzió)

Két szemed mintha mosolyogna, ahogy nézel!
Medrében megtelik könnyekkel, azzal a fénnyel!
Ami rabul ejti a szívemet!
Én vagyok a hold, te a nap, de a felhő választ el egymástól minket, Ne!
Két szemed szépsége megígézett, kb. húsz év után felújítom egykori versem!
Két szemed szépsége minek erdejében eltévedetem!
A kiútat nem lelem, elvesztem!
A sötétben, a hold világitja be a teret nekem!
Utat mutat, ahogy hallom a hangokat amik ijesztenének meg!
Megyek előre a holdfényben, jesz!
Éhes farkasok szedik a mancsukat, érzenek!
Hátra nézek, megbotlott a lábam és esek!
El, le a földre, hallom a farkasok hangját mikor észreveszem!
Beértek és morognak rám idegesek!
Állok fel és futók tovább egy szakadék jelenik meg, Ne!
Esek le, zúhanok le, a farkasok állnak meg, de már ébredek fel!
Eszmélek a valóságba vissza, látom a felhő rég elment, el!
Nézem két szemed szépségét, észreveszem hogy nézel és nevetsz, biccentesz a fejeddel!
Gyere közelebb, közelebb érve a két szemed szépségében mélyedtem el!