Csodálatos mámor

Sokáig voltunk egymástól távol,
Néztük egymást, éreztük a mámort.
Jobb lett volna előbb, de így lett,
Egy csodálatos álom.

Valóság már ez, nem csak álom,
Mi mára valóra vált mámor.
Szeretjük egymást míg élünk,
Bíztunk benne, jól jön ez a szívügyünk.

Te vagy az álmom, amit nem felejtek,
Szívem a tiéd, soha el nem veszíthetlek.
Köztünk több van, mint szerelem,
Ez egy lélek kötelék, mit én soha nem engedek.

Emlékszem mikor elsőnek jöttél,
El sem hittem, hogy ez megtörtént.
Másodjára kicsit csúszva jöttél,
Érzelmek tüzén át én ezt elfeledvén.

Harmadjára ígéretet tettél,
A jó emberré válásban te is részt vettél.
Vannak hajmeresztő dolgaid néha,
De mégis látom a vágyat minden éjszaka.
Köztünk ez nem csak szerelem, ez egy lélek kötelék.

Te vagy az álmom, amit nem felejtek,
Szívem a tiéd, soha el nem veszíthetlek.
Köztünk több van, mint szerelem,
Ez egy lélek kötelék, mit máig köszönök neked.

Hiszek benned, hiába vagy még félig gyermek,
Szeretlek amíg élek hisz mást nem tehetek.
Légy hozzám mindig hű és bolondos, én ezt akarom.
Mert együtt írjuk mi a sorsunk könyvét, ahogy mi meg álmodtuk!

Te vagy az álmom, amit nem felejtek,
Szívem a tiéd, soha el nem veszíthetlek.
Köztünk több van, mint szerelem,
Ez egy lélek kötelék, amit köszönök neked! Szeretlek!