Jönnél e velem

Jönnél e velem

Jönnél e velem
hegynek, völgynek
erdőbe fát óvni,
csendes tó partra
mosolygós habokkal
együtt dalolni.

Napba kacagni
könnyes szemmel
felhős ég alatt
szeretett kövéből
rakni magunk köré
láthatatlan falat.

Jönnél e velem
mikor zöldell a rét
hol apró virágok
szirmaiban látsz
ébredni csendes
csillogó új világot.

Mellém feküdnél
a harmatos fűbe
csak nézni a semmibe
a vonuló felhők
cinkos mosolyát festve
magunknak az égre.

Jönnél e velem
vihart szelídíteni
kis ház tetején ülve,
lelket menteni
villám verte
égi tűzbe

lennénk jajongó test
ölelő balzsama
élet a halálban,
vigasz szó
egy ima utolsó
szavában.

Jönnél e velem?