G

[Intro]
Múltba nézek, mit el pazaroltam
Megbánva a tékozló időt.
Hiába kérdezik, mit sajnálok,
Fájdalmam csak a szarháziakra nő.

[Verse 1]
Azokra, akiknek semmi közük
Nem volt valódi életemhez,
Akiket befogadtam, megajándékoztam,
Csak hogy szívem később megkeserítsék

Oly sokszor bíztam meg bennük vakon,
Mikor egyetlen jó szavuk sem volt.
Csak kihasználtak és hazugságokkal éltek,
Míg a drága időm velük elfogyott

[Chorus]
Bánom, hogy ennyit pazaroltam rájuk,
Akik sohasem érdemelték ki.
A múltam sebeit nem lehet begyógyítani,
De megtanultam végre megbecsülni.

[Verse 2]
Azóta csak magamra számíthatok,
Magam vagyok a legjobb társam.
Nem nyitok többé senkinek sem kaput,
A szívem zárva marad előttük.

Megtanultam, hogy a magány nem ártalom,
Ha az ember maga lehet az őrzője.
Nem kell többé elviselnem a csalódást,
Végre szabadon élhetem az életem.

[Chorus]
Bánom, hogy ennyit időt pazaroltam rájuk,
Akik sohasem érdemelték ki.
A múltam sebeit nem lehet begyógyítani,
De megtanultam végre megbecsülni.

[Bridge]
Magamban hordozom a tanulságot,
Hogy a jövőben jobban kell válogatnom.
Nem fogok többé esélyt adni bárkinek,
Csak azoknak, akik valóban rászolgálnak.

[Chorus]
Bánom, hogy ennyit időt pazaroltam rájuk,
Akik sohasem érdemelték ki.
A múltam sebeit nem lehet begyógyítani,
De megtanultam végre megbecsülni.

[Outro]
Magamnak élek, magamért küzdök,
Nem kell többé félnem a magánytól.
A múltam sebei lassan begyógyulnak,
Mert megtanultam végre megbecsülni