A LELKED TÜKRE

Gyakran szerettem a szemedet keresni,
Ebben a tükörben nyugodtan pihenni.
Végtelen volt tenger, ezer csodájával,
Benne fürdött a Nap, fénylő sugarával.

Játszadozott a fény, odabent tükörben,
Együtt táncolt mindig lelked szépségével.
Csodás volt fényjáték, s a fény ölelése,
Mámoros szép álom, álom tündöklése.

Álomba ringatott, lelkem simogatta,
Lelkem háborgását, mindig megnyugtatta.
Tükörben szivárvány, csoda volt az nékem,
Honnan volt e szépség, azóta is kérdem.

Ebben a tükörben oly sokszor kutattam,
Magamat figyeltem, mindig téged kaptam,
Ott ragyogott benne mindig a szivárvány,
Fényes csillogása ritkán volt halovány.

Most akad a tollam, nem szeretné írni,
Inkább lenne kedve keservesen sírni.
Összetört e tükör, szilánkokra esett,
Benne a szivárvány holtan összeesett.

Kegyetlen az este, felnézek az égre,
Milliónyi csillag ott táncol a fényre.
Mintha integetne, mintha vigasztalna,
Fényes csillagszekér szélvészként suhanna.