Hallottam egy régi nótát az apám dalolta. Bánatában örömében a bort iszogatta. Nótás volt neki a szíve a zenét szerette. Húzatta ő a fülébe minden áldott este.
Az életét bánatosan ő soha nem élte. Vidám volt a szíve, lelke nem volt elcsüggedve. Megvolt neki rá a gyógyszer nem járt patikába. Mulatozott életében az orvos sem látta.
Az apámtól örököltem én a génjeimet. Ő már, amit abbahagyott én, majd tovább viszem. Bánatosan elcsüggedve nem élhetek én sem. Mit sem érne az életem, ha szomorú a szívem.
Bánatosan elcsüggedve nem élhetek én sem. Mit sem érne az életem, ha szomorú a szívem.