Fekete holló

[Intro]
Árnyék az utcán, holló a fán,
suttogják nevünket, félve talán.
Az éj a miénk, a város a trón,
örökké él a Fekete Holló.


---

[Refrén]
Fekete holló száll az égen,
árnyék borul minden fényre.
Család a vér, törvény az erő,
örökké él a Fekete Holló.


---

[Verze 1]
Lépteink nyomán megáll az idő,
a város tudja, ki itt az erő.
Pénz, hatalom, tisztelet jár,
aki szembeszáll, az sosem talál.

Asztalon kártya, whisky és füst,
nincs menekvés, ha a sors elűz.
A család szent, a szó az eskü,
áruló vére a földet festi.


---

[Refrén]
Fekete holló száll az égen,
árnyék borul minden fényre.
Család a vér, törvény az erő,
örökké él a Fekete Holló.


---

[Verze 2]
Az utcákon suttogják nevünk,
„ha jönnek, jobb ha eltűnünk”.
A holló figyel, mindent lát,
körme alatt ott a világ.

A hűség kincs, az árulás vég,
itt nincsen irgalom, nincsen esély.
Éjfélkor hallod a szárnyak zaját,
Fekete Holló a sötét király.


---

[Bridge]
Füstös klubban szól a zene,
szemekben félelem remegve.
De mi csak nevetünk, kártya a kézben,
az idő múlik, de mi nem féltünk.

A család erős, mint a vas és vér,
sötétben születik újabb vezér.
Akárhol jársz, a jel ott ragyog,
Fekete Holló, mi vagyunk a szavak.


---

[Refrén – erősebb]
Fekete holló száll az égen,
árnyék borul minden fényre.
Család a vér, törvény az erő,
örökké él a Fekete Holló.


---

[Verze 3]
Az égre festve fekete szárny,
a múlt a porban, a jövő ránk vár.
Egyetlen szó, és mindent dönt,
a Holló törvénye mindig szent.

Testvér a testvérért, ez az út,
aki árnyékba lép, sose fut.
Vasból a szív, jégből a vér,
holló a címer, örökké él.


---

[Outro – lassan halkulva]
Árnyék az utcán, holló a fán,
sosem felednek, örökké talán.
Az éj a miénk, a világ a trón,
örökké él a Fekete Holló.