เนื้อเพลง
[Verse]
Kopott utcákon járok, éj sötét,
szívemben a fájdalom szövi szép kötelék.
Álmok, mint színes lufik az égben,
de a valóság, testvér, lent tart a mélyben.
Szívem dobog, mint egy régi bakelit,
karcos dallamok közt keresek valakit.
Lépteim nesze, mint ütem a dobban,
de minden sarok csak egy újabb pokolban.
[Chorus]
Kismadár, ha elrepülsz,
vigyél hírt rólam.
Mondd meg néki, hogy itt voltál,
s láttad, hogy sírtam.
[Verse 2]
Néha kérdezem, miért élek így,
miért várok csodát, mi soha nem hív.
Tükörbe nézve csak árnyék az arcom,
de a szívemben érzem, hogy harcolni akarjon.
Lélek-galaxis, hol bolygók szakadnak,
remény csillagfényben lassan elakadnak.
De te szárnyalj tovább, te légy az égi jel,
a magány erdejében te leszel, aki felemel.
[Chorus]
Kismadár, ha elrepülsz,
vigyél hírt rólam.
Mondd meg néki, hogy itt voltál,
s láttad, hogy sírtam.
รูปแบบของดนตรี
modern hangszerelés, keverve klasszikus magyar pop-elemekkel, hip-hop alap, rap, dallamos refrén